A díszes eseményt a Dinu Lipatti Filharmónia kvartettje, a FOURever előadása indította, majd Szatmárnémeti elöljárója osztotta meg ünnepi gondolatait a résztvevőkkel. „Ezeréves történetünk során Szatmárnémeti mindig a múlt alapkövére épült, miközben vezetői és polgárai a jövőbe tekintettek. Ennek az ezer évnek egy fontos momentuma az 1721-ben kibocsátott kiváltságlevél, amelyben VI. Károly német-római császár és magyar király szabad királyi várossá nyilvánította Szatmárnémetit, amely Szatmár és Németi egyesítésével jött létre. A város polgárai megértették az együttműködés szükségességét, ezért összefogtak, hogy közösen indulhassanak el a fejlődés útján. Ezáltal Szatmárnémeti az együttműködés és tolerancia otthonává vált, pozitív példája annak, hogy ha egy irányba tartunk, akkor sikeresek leszünk, ha pedig széthúzással küzdünk, akkor veszíteni fogunk. Három évszázad telt el azóta, és úgy vélem, hogy ezek a gondolatok mind a mai napig érvényesek, a múlt tisztelete és őseink összefüggő tapasztalatainak felhasználása pedig nem csak előnyünkre válhat, hanem kötelességünk is. Megtiszteltetés számomra, hogy ezen a háromszáz éves évfordulón a város polgármestere lehetek, és büszke vagyok arra, hogy ezen a jelentős eseményen három olyan személyt köszönthetek, akik kiérdemelték Szatmárnémeti díszpolgári címét. Mit tettek ezek a személyek városunkért? A válasz egyértelmű: olyan egyéniségek ők, akiknek köszönhetően a nagyvilágban is ismertté vált Szatmárnémeti” – mondta el ünnepi beszédében Kereskényi Gábor polgármester.
A városvezető köszöntőjét követően sor került a díszpolgári oklevelek átnyújtására is. Elsőként Simona Miculescu, Románia UNESCO melletti Állandó Küldöttségének nagykövete vette át az elismerést, aki immár harminc éves diplomáciai karriert tudhat a háta mögött. Mint a méltatásban elhangzott, munkája révén hozzájárult Románia hírnevének öregbítéséhez, diplomáciai és tudományos munkáját pedig számos kitüntetéssel jutalmazták már. Az oklevél átvétele után a nagykövet köszönőbeszédet mondott, melyben háláját fejezte ki mindazok felé, akik annak idején támogatásuk és belé fektetett bizalmuk révén hozzájárultak ahhoz, hogy elindulhasson a kitűzött célok megvalósítása felé. Kifejtette azt is, hogy a világ bármelyik felére is vitte karrierje az elmúlt évtizedekben, mindenhol büszke volt arra, hogy romániai, hogy erdélyi, s azon belül is, hogy szatmárnémeti születésű, s a város, melyet mind a mai napig otthonának nevez, mindig is egy kis mennyországot fog jelenteni számára a nagyvilágban.
Másodikként Osváth Richárd paralimpikonnak kellett volna átvennie a díszpolgári oklevelet, viszont mivel a sportoló koronavírus-fertőzés miatt jelenleg is karanténban van, így egykori edzője, Lengyel Éva vette át helyette az elismerést, melyet a kerekesszékes sportoló videóüzenetben köszönt meg „Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott e napon, de sajnos koronavírussal megfertőződtem, és itthon kell lennem karanténban. Szeretném megköszönni a polgármester úrnak és a Helyi Tanácsnak, hogy egyhangúlag megszavazták, hogy díszpolgár lehessek, hisz ez nagyon megtisztelő számomra. Az, hogy én most itt lehetek, az annak köszönhető, hogy Szatmárnémetiben születtem, Szatmáron nőttem fel, itt vannak a gyökereim, a családom, az összes barátom. A szüleim gyerekkoromban megtanították azt, hogy hogyan kell sokat, kitartóan dolgozni, és megtanítottak arra, hogy soha ne felejtsem azt el, hogy honnan indultam. Az iskolától tudást kaptam és a barátaimat, akikkel a mai napig a legjobb barátok vagyunk, a templomban Korda Zoltán lelkipásztor pedig megtanította azt, hogy az Istenbe és Jézusba vetett hittel hogyan lehet legyőzni minden akadályt. A vívóteremben foghattam először tőrt a kezembe, és ezt Lengyel Évának és File Attilának köszönhetem, mert ők voltak azok, akik megtanítottak mindenre és megszerettették velem ezt a sportágat, illetve ugyancsak ők voltak azok, akik a balesetem után is küzdöttek és harcoltak azért, hogy újra sportolhassak. Szerencsére ez sikerült, és kerekesszékben is tovább tudtam folytatni. És ugyancsak Szatmárnémetiben ismertem meg a feleségemet, akivel három csodálatos gyermekünk van, köszönöm, hogy támogat és mindig mellettem van, még akkor is, ha ez néha nagyon nehéz” – mondta el videóüzenetében Osváth, hozzátéve, hogy mindig nagy öröm számára, ha hazatérhet Szatmárnémetibe.
Végül, de nem utolsósorban dr. Daniel David, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektora is átvehette a díszpolgári címmel járó oklevelet. A pszichoterápiával és mentális egészséggel kapcsolatos kutatásai és eredményei miatt számtalan díjjal jutalmazott rektor köszönőbeszédében elmondta, Szatmárnémeti továbbra is egy szívének kedves város, hiszen kellően nagy, hogy dinamikus, fejlődő város legyen, de elég kicsi ahhoz, hogy az ember érezze, egy közösséghez tartozik. Egyetemi évei után pedig csak azért nem tért vissza ide, mert akkor még a városnak nem voltak egyetemei, melyek az áhított kutatói karriert lehetővé tették volna számára, a polgármesterrel folytatott egyeztetések során azonban egyet értettek abban, hogy az ország legrangosabb egyetemének, a BBTE-nek még erősebb jelenlétre van szüksége a városban.
Az eseményt a FOURever újabb produkciója és állófogadás zárta.
